10 híres fotográfusnő, aki a portréfényképezés területén is maradandót alkotott

A fényképezés technikája hosszú fejlődésen keresztül jutott mai színvonalára. Bátran állíthatjuk, hogy az ember megörökítése volt az a társadalmi igény, amely ezt a találmányt létrehozta és tovább fejlesztette. A portréfényképezés születésénél festők bábáskodtak. Ezek között is a legtöbbet tett a fotóportré művészi színvonalra emeléséért a francia Gaspard Felix Tournachon – művésznevén Nadar. A Boulevard des Capucinesen lévő műtermében az 1850-es években legszívesebben művésztársait fotografálta. A magyar arcképfestők közül Barabás Miklós (1810-1894) és Borsos József (1821-1883) készített először portréfelvételeket.
Korunk portréfényképészetének számtalan irányzata és megnyilvánulási formája is a kezdethez vezethető vissza. Egykor az angol Julia Margaret Cameron (1815-1876) a viktoriánus idők szellemi nagyságait erősen lágyrajzú objektívvel fotografálta. Stílusa újjászületésének vagyunk ma tanúi. A lágy optikai rajz egyszer és mindenkorra összeforrott a portréfényképezéssel. Ennek oka kezdetben talán csak a Petzval-objektívek sajátossága volt, ma pedig az örök emberi hiúság kielégítése.
Mivel Facebook oldalunkon márciusban a portréfényképezés a témánk, ezért mai bejegyzésünkben – Nőnap alkalmából – a fényképezés történetének tíz híres női portréfotósának képeit mutatjuk be.

A képekre kattintva a fotográfusok további munkáit találod!

Julia Margaret Cameron (1815-1876)
Az Indiában született Cameron egy gazdag ügyvéd és ültetvényes feleségeként érkezett Angliába és különleges portréival vált ismertté. A fényképezőgép olyan eszköz volt számára, melynek segítségével a figyelmét a fejekre összpontosította, ezzel feltárva modelljei szellemét, erejét és jellemét. Cameron az 1860-as években teljesen önálló emberábrázolást fejlesztett ki. Művészi koncepciójában jóval megelőzte kortársait, és egy újfajta portréművészet úttörője lett. Határozott, intellektuális, excentrikus egyénisége minden konvencionális megoldást elutasított. Újító bátorsággal függetlenítette magát a XVIII. századi angol portréfestészet hagyományaitól és a kortársi festészet hatásától egyaránt. Sőt, a fotóművészet addig elért eredményeitől is, s az addig szokásos félalakok helyett mellképeket és csak arcfelvételeket készített. Nagyvonalúan, monumentálisan felfogott karakterképekben fényképezte baráti körének nagy viktoriánus íróit, költőit, tudósait. 

jmc001.jpgFotó: Julia Margaret Cameron: Mrs. Herbert Duckworth portréja, 1867
© Gilman Collection, Purchase, Alfred Stieglitz Society Gifts

Diane Arbus (1923-1971)
„A társadalmi lépcső legtetején születtem, a köztisztességnek örvendő nagypolgárságban, ám azóta mindent megtettem annak érdekében, hogy kiessek közülük.” – mondta az 1923-ban született Diane Arbus, aki hírnevét eleinte annak köszönhette, hogy a hatvanas évek elejétől a társadalom – magát normálisnak tekintő többsége – által különösnek, ijesztőnek vagy épp degeneráltnak ítélt emberekről készített képeivel bekerült a legnagyobb magazinokba.

arbus010.jpgFotó: Diane Arbus: Lady on a Bus, N.Y.C. 1957
© Diane Arbus/The Estate of Diane Arbus LLC

Vivian Maier (1926-2004)
Vivian Maier 1926. február elsején született New Yorkban. Katolikus családból származott. Az ötvenes években Chicagóban már dadusként dolgozott, ahol több mint tíz éven keresztül Matthew és Lane “második” anyukája volt. Szabadnapjain a városban mászkált, a kamera állandóan a nyakában lógott és fotózott. Az emberek érdekelték, fényképeinek fő témája az ember, és mély pszichológiai emberismeretről árulkodnak szigorúan komponált, okos és gyakran humoros képei. A bizarr embereket és szituációkat kereste, igaz nem olyan intenzíven, mint Diane Arbus. Fényképei között találunk részegeket, koldusokat, jól öltözött öregedő dámákat, fiatal szerelmeseket, és gyerekeket. Nem csak a társadalom kitaszítottjai foglalkoztatták, hanem a társadalom felszíne, a jólöltözöttség alatt megbúvó valóság. Érzelmek, karakterek, arckifejezések, szituációk. 

maier.jpgFotó: Vivian Maier: September 24, 1959. New York, NY
© Maloof Collection

Mary Ellen Mark (1940-2015)
Mary Ellen Mark, az Amerikai Egyesült Államok egyik legfontosabb női fotográfusa. Az 1940. március 20-án született fotográfus munkáin a művészet, az újságírás és a dokumentarizmus áll össze egységes képpé. Mary Ellen Mark Federico Fellini Satyricon című filmjét a Look magazin felkérésére fotózta 1969-ben, majd egészen a kétezres évek elejéig dolgozott a hollywoodi álomgyárnak, miközben rengeteg portrét készített korunk kultikus filmsztárjairól is. Munkáival nem csak a filmes világban alkotott maradandót, 19 fotóalbuma jelent meg és számtalan szakmai elismerés mellett, 2004-ben riportfotóiért World Press Photo díjat is kapott. Filmes képei mellett sorozataiban korunk problémáira reflektált, többek között hajléktalanok, egyedülállók és prostituáltak mindennapjait mutatja be.

mem_fr08.jpgFotó: Mary Ellen Mark: Részlet a Falkland Road sorozatból, Bombay, India, 1978 © Mary Ellen Mark

Baricz Katalin (1948)
Baricz Kati 1948-ban született Lengyeltótiban.
Anyám szerette volna, hogy tanár, vagy orvos legyek, én pedig elhatároztam titokban, hogy fotográfus leszek…és BARICZ KATI lettem. A csodamasinámmal sokfélét megörökítettem saját örömömre, főként embereket. Na nem mindegyiket, csak aki tetszett nekem. Ez az én SZÜRtREALIZMUSOM. – írja magáról Baricz Kati, akinek negyven évi munkásságát összefoglaló albuma 2017-ben jelent meg Egyszerűen Ember címmel. 

humanuj_page_06.jpgFotó: Baricz Kati: Zsombor, Budapest, 2013 © Baricz Kati

Annie Leibovitz (1949)
Annie Leibovitz (eredeti nevén Anna-Lou Leibovitz) fotográfus, 1949. október 2.-án született az amerikai Westportban. Leibovitz 13 éven át (1970–1983) volt a Rolling Stone zenei magazin fotósa, ez idő alatt lett világszerte ismert. 1975-ben hivatalos fotósként kísérte világkörüli útján a Rolling Stones együttest. 1983-ban elhagyta a Rolling Stone magazint és – immár exkluzív szerződés nélkül – a Vanity Fair lapnak kezdett el dolgozni, legtöbb munkája jelenleg is itt jelenik meg. Ő volt a második fotós, akinek még életében önálló kiállítást szentelt a washingtoni National Portrait Gallery. 

leibovitz.jpgFotó: Annie Leibovitz: Meryl Streep, 1981 © Annie Leibovitz

Sally Mann (1951)
Sally Mann amerikai fotóművész 1951-ben született a virginiai Lexingtonban, ahol azóta is él és dolgozik. Talán legismertebb munkája a Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtár állományában is megtalálható Immediate Family (Közvetlen család) című fotóalbuma, mely sorozatot összesen tíz évig készítette 1984 és 1994 között. Az Immediate Family családi fotógyűjtemény Virginiában készült, ahol Mann és gyermekei töltötték a gyermekkorukat. Mann egy 8×10-es nagyformátumú fényképezőgéppel készítette a gondosan beállított családi portrékat. A képek megjelenését hatalmas botrány övezte, vallásos és konzervatív körök azonnal támadni kezdték a sorozatot.
Mann szinte minden nap készít fotográfiákat. A fényképezés akár egy órába is beletelik. Általában azt kéri alanyaitól hogy maradjanak mozdulatlanok és csak akkor cseréljenek testtartást, ha ő utasítja őket.

sallymann001.jpgFotó: Sally Mann: Candy Cigarette, 1989 © Sally Mann

Nan Goldin (1953)
Nancy “Nan” Goldin, amerikai fotóművész1953. szeptember 12-én született. Goldin 15 éves korában fordult a képrögzítés felé, eleinte nyolc milliméteres kamerával, később már fényképezőgéppel alkotott. Életének meghatározó pillanata volt, mikor 1965 áprilisában nővére öngyilkos lett. Elmondása szerint ez a sokkoló élmény folyamatos menekülésre késztette családjától és saját sorsának végzetszerű beteljesülése elől. Húsz éves korában, 1973-ban, első kiállításán a bostoni meleg és transzvesztita közösségben készített fekete-fehér képeit mutatta be. 1977-ben iratkozott be a bostoni School of the Museum of Fine Arts, Tufts University fotós kurzusára, ahol diplomáját is szerezte, majd gyötrelmes és viszontagságos életút után 30 évvel később, 2007-ben elnyerte az egyik legfontosabb fotográfiai szakmai díjat, a Hasselblad Alapítvány életműdíját.

goldin.jpgFotó: Nan Goldin: Roommate with teacup, Boston, 1973
© Nan Goldin/Guggenheim Museum

Cindy Sherman (1954)
Cindy Sherman – aki a világ legdrágább önportréja díjjal is büszkélkedhet – 1977-ben, mindössze huszonhárom évesen, de teljes vértezetben robbant be a nemzetközi művészeti életbe, s az azóta eltelt idő alatt önmagáról készített gigantikus fotósorozatában több száz féle, a hétköznapitól a legextrémebbig terjedő nőtípus bőrébe bújt bele. Az utóbbi néhány év összetettebb alkotásait leszámítva, minden azóta készült képén önmaga jelenik meg, magányosan, a legkülönbözőbb ruhákban, sminkekben, parókákban és környezetben. Művei azonban nem önarcképek, mivel képi személyisége folyamatosan változik, miközben saját egyénisége megfoghatatlan.

cindy003.jpgFotó: Cindy Sherman: Untitled #413, 2003 © MoMA Collection

Rineke Dijkstra (1959)
Az 1959-ben született holland fotográfusnő, Rineke Dijkstra a manipuláció sajátos formáját alkalmazza portréiban. A centrális elrendezés az elõtér és a háttér közötti fizikai izolációt is hangsúlyozza, a semleges háttértõl (legyen az tenger, vagy más esetekben üres, fehér fal) élesen különválik az elõtérben elhelyezkedõ alak. Ez a díszletszerû háttér – pl. a tenger-portrék esetében – olyan mûvi hatást kölcsönöz a képeknek, mintha nem is a szabadban, hanem mûteremben készültek volna és a háttér a régi filmek trükkfelvételeihez hasonlóan csak oda lenne montírozva. Nem véletlen, hogy Dijkstra egyik elõképe Diane Arbus (1923-71) amerikai fotográfus, aki portréiban szintén a közeli, frontális beállítást alkalmazta, de témaválasztásukban is számos párhuzam vonható. 

dijkstra.jpgFotó: Rineke Dijkstra: Odessa, Ukraine, August 4, 1993 © Rineke Dijkstra

(forrás: Portréfényképezés, szerző: Iczkovits Jenő- Hefelle József, 1981; artblart.com; guggenheim.org; vivianmaier.com)

A fotótörténet 20 híres női fotográfusának képeiből ITT találsz egy válogatást.

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Forrás: Maimanóház.blog.hu

Vélemény, hozzászólás?