A HÉT FOTÓSA – Válogatás Robert Capa Magyarországon készült felvételeiből (1948)

Robert Capa nyughatatlan, kalandvágyó, soha, semmi kihívás elől ki nem térő szellemét, vagányságát Magyarországról hozta. 1931-ben hagyta el szülőhazáját. Fentieken kívül szinte semmit más nem volt a poggyászában. A spanyol polgárháborúban, a második világháborúban, Kínában, Vietnamban készült háborús riportfotóival beírta nevét a világ fotótörténetében a róla szóló történetek, de legkivált az a mondata, hogy „ha nem elég jók a képeid, az az oka, hogy nem vagy elég közel”, legendás személyiséggé tették. – írta Kincses Károly a Mai Manó Ház egyik alapítója Robert Capáról, akinek egy 1948-ban készült Picassót és családját ábrázoló felvételét a HÉT FOTÓJÁNAK.
1931 júliusában előbb Bécsbe, majd Prágába, aztán Berlinbe költözött, 1933-ban egy rövid időre visszatért Budapestre, de hamarosan Párizsba emigrált. 1936-1937-ben Gerda Taróval tudósítottak a spanyol polgárháborúból, de egy évvel később a második kínai–japán háború miatt Kínába, majd 1940-ben Mexikóba utazott. Miután apja meghalt Budapesten, már semmit se kötötte Európához, így 1939-ben anyja és öccse után ő is az Egyesült Államokba költözött. Bár Magyarország hadiüzenete után mint ellenséges ország állampolgárának, megtiltották, hogy New York tíz mérföldes körzetét elhagyja, s fényképeznie is tilos volt, rövid idő alatt elérte, hogy – szinte az egyetlen ellenséges országból származó külföldiként – akkreditálja az amerikai hadsereg. Így Angliában, Észak-Afrikában, Szicíliában, Olaszországban fényképezhetett és a D-napon az első amerikai csapatokkal szállt partra. Tudósított a németek utolsó belgiumi offenzívájáról, valamint Lipcse elestét is megörökítette. Igazi világutazó volt 1947-ben a Szovjetuniót és Törökországot is megjárta, miközben az New Yorkban megalapította a Magnumot Henri Cartier-Bressonnal, David Seymourral, George Rodgerrel, William Vandivert-rel és feleségével, valamint Maria Eisnerrel. 

par347045_social_media_watermark.jpgFotó: David Seymour: Robert Capa Budapesten, 1948 © David Seymour/Magnum Photos

1948-ban hat hetet töltött Magyarországon, fényképezte a háború tépázta országot és rögzítette a kommunista befolyás egyre nyilvánvalóbb jeleit. Ekkoriba folytak az első 3 éves terv előírta munkálatok. Berlini, majd párizsi barátja Markos György kísérte. Fényképezett a Ganz Hajógyárban, megörökítette az első rizsaratást Békésben, a romjaiból éledő Budapestet. „Az elutazásom előtti napon elmentem, hogy kiváltsam a kiutazó vízumot. A külföldiekkel foglalkozó őrmester nagyon alaposan áttanulmányozta az útlevelemet. Miután beütötte a kilépő vízumot, megkérdezte, hogy melyik iskolába jártam. Megneveztem a budapesti gimnáziumot, ő pedig elsorolta a tanáraimat és megmondta melyik évben érettségiztem. Ő is abba az iskolába járt, két évvel utánam végzett. Visszaadta az útlevelemet és így szólt: Ha két évvel később születik, a maga tehetségével vagy már nem lenne életben, vagy legalábbis miniszteri titkár lenne. Így azonban csupán egy zavarosfejű nyugati liberális. Ez a történelmi materializmus.” A történet a Holiday Magazinban jelent meg egy évvel később, Beszélgetés Budapesten című írásban. 

Mai bejegyzésünkben az 1948-ban szülőföldjén készített képeiből válogattunk.

(forrás: magnumphotos.com; fotomuveszet.net; capacenter.hu; wikipedia.hu)

1944-ben Robert Capa az amerikai hadsereggel vonult Párizs felé, fotózva az útba eső városok felszabadulását. Augusztus 18-án a franciaországi Chartres városában készítette el világhírű fotóját, amelyet maga élete legjobb felvételének tartott. Ezt a képet ITT találod.

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Forrás: Maimanóház.blog.hu

Vélemény, hozzászólás?